Már nem csak az állampolgárok, de bankok, hitelezők közmű szolgáltatók csődjéről is hallani manapság. Az adósrabszolgaságba sodort lakosság nem fizet, a kintlévőségek behajthatatlanok, a fedezetül szolgáló, végrehajtás alá kerülő, elúszott és benyelt ingatlanokat nem tudják értékesíteni, nincs fizetőképes kereslet erre sem.
Ebben a helyzetben érthetetlen a lakosságra hárított adósságterhek további növelésének szándéka, az adósok értelmetlen, parttalan üldözése, üldöztetése. Régóta tudjuk: aki a kevesebbet sem tudta fizetni, a többet sem fogja, akármilyen uzsorakamattal igyekeznek rajta számon kérni.
Nem szükséges azonban gazdasági főiskolát végezni vagy pénzügyi szemináriumokon részt venni ahhoz, hogy az ember egyszerűen, józan paraszti ésszel átgondolja, mi lett volna és mi lenne itt a legkézenfekvőbb megoldás.
Ha a bankszféra és a közszolgáltatók már a válság kezdetekor lejjebb adtak volna profit előirányzatukból és az erőltetett növekedési kényszerből, világosan kirajzolódott volna előttük, hogy hosszútávon a legkézenfekvőbb és legkifizetőbb profitszerzési megoldás nem az adósságterhek növelése, hanem éppen ezek csökkentése. Ha például az egyes bankok a válság kirobbanásakor és azóta harmadára csökkentik a a devizahitelek havi törlesztő részletét, a tervezettnél ugyan kevesebb profitot szerezhettek volna, ugyanakkor a fizetőképes lakosság magas részvételi arányának köszönhetően hosszútávú, biztos bevételi forrásra, így stabilitásra és lassú, de fokozatos növekedésre számíthattak volna a behajthatatlan kintlévőségek okozta veszteségspirál helyett. Ez a megoldás ösztönző erejére alapozva gond nélkül kiválthatta volna a parttalan kényszerítési rendszert, mely az érintettek számára frusztráló, ugyanakkor eredménytelen is egyben.
Érthetetlen, hogy erre eddig senki nem gondolt az illetékesek közül...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése