Az elmúlt évezredek során a filozófia és a teológiai sokat foglalkozott a kérdéssel, hogy az ember eredendően jónak, tisztán születik-e és csak az „emberré válás” során ölt magára bűnös jelleget a különféle társadalmi körülmények stb. hatására, avagy eredendően bűnös, tisztátalan, mely alapállásból aztán később kiemelkedhet? Tanulmányozva a különféle iskolákat és a társadalmi működés folyamatait, azt hiszem mindkettő igaz. A tízparancsolat tanítása, ennek ismerete és ösztönös betartása születéstől az emberbe kódolt, ahogyan a bűnre való hajlam, a parancsolatok elhagyása is. Egyéni és csoportos döntés kérdése, hogy az egyén, a társadalom mennyit tart be ezekből. Szomorú helyzet és kor az, melyben ezek betartására figyelmeztetni kell! Mégszomorúbb az, amikor az egyes egyén már nem is érti, miért figyelmeztetik erre…
Emlékeztetőül
Katekizmusokban:
A Biblia katolikus és evangélikus változataiban, néhány fordítási eltéréssel szintén a fenti szöveg olvasható, ám a katekizmus-változatok ettől jelentősen eltérnek: kihagyja a 2. és kettébontja a 10. parancsolatot.
Katolikus
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Ne kívánd felebarátod házát!
A parancsolatok felosztása és értelmezése a zsidó hagyományban:
I. tábla: Kötelességeink Istennel szemben
1. parancsolat: Isten uralmának elismerése
2. parancsolat: Isten egysége és szellemisége
3. parancsolat: A hamis és fölösleges eskü ellen
4. parancsolat: A szombat
5. parancsolat: A szülők tisztelete
II. tábla: Kötelességek az emberek iránt
6. parancsolat: Az emberi élet szentsége
7. parancsolat: A házasság szentsége
8. parancsolat: A vagyon szentsége
9. parancsolat: A hamis tanúskodás ellen
10. parancsolat: A mohó kívánság ellen
Forrás: Wikipédia
Tendenciák
A parancsolatokat a világ különféle tájain, más-más népeknek, más-más időkben már Mózest megelőzően is többször kinyilatkoztatták. Erre mindig csak legvégső esetben került sor, amikor az ember már olyannyira elveszítette önkontrollját, hogy többé-kevésbé megfeledkezett a belé kódolt lelki kötelességekről, ebből fakadóan pedig felrúgta a társadalmi együttélés ösztönös szabályait. A történelem folyamán ciklikusan váltották egymást az erkölcsösebb, a parancsolatokat javarészt betartó, erényesen élő társadalmak és generációk, valamint az ezeket elhagyó, buja, elállatiasodott, bűnre hajló populációk. Kikerülhetetlen, hogy a természetes erkölcsi alapállás kérdésében az ember mindig maga döntött, aki maga teremtette meg aktuális körülményeit, életfeltételeit, igényét. Egyes korok a parancsolatok egy részét hagyták el, más korokban a parancsolatok egészét utasította el a fennálló hatalmi rend és az őt támogató néptömeg.
Ami jelen esetben, itt és most kétségbe ejtő: korunkra vonatkozóan új helyzet állt elő. A mai kor embere nemcsak eredendő lelki kötelességeiről feledkezett meg, nem csak az emlékeztetésre nem figyel, hanem már nem is érti, hogy mi rossz van abban, ha a parancsolatokat nem tartja be és bűnösen él. Sőt, számonkérés esetén kardoskodik, harcol, visszavág, tombol.
Vajon mit mondana most Radnóti? – „Oly korban éltem én”…
Vagy Madách… – „Ember küzd és bízva bizzál!”…
Rendben, de meddig, hogyan és még miért? Hol és merre van az ébredés határa, a küszöbérték? – kérdem Én.
Katekizmusokban:
A Biblia katolikus és evangélikus változataiban, néhány fordítási eltéréssel szintén a fenti szöveg olvasható, ám a katekizmus-változatok ettől jelentősen eltérnek: kihagyja a 2. és kettébontja a 10. parancsolatot.
Katolikus
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Ne kívánd felebarátod házát!
A parancsolatok felosztása és értelmezése a zsidó hagyományban:
I. tábla: Kötelességeink Istennel szemben
1. parancsolat: Isten uralmának elismerése
2. parancsolat: Isten egysége és szellemisége
3. parancsolat: A hamis és fölösleges eskü ellen
4. parancsolat: A szombat
5. parancsolat: A szülők tisztelete
II. tábla: Kötelességek az emberek iránt
6. parancsolat: Az emberi élet szentsége
7. parancsolat: A házasság szentsége
8. parancsolat: A vagyon szentsége
9. parancsolat: A hamis tanúskodás ellen
10. parancsolat: A mohó kívánság ellen
Forrás: Wikipédia
Tendenciák
A parancsolatokat a világ különféle tájain, más-más népeknek, más-más időkben már Mózest megelőzően is többször kinyilatkoztatták. Erre mindig csak legvégső esetben került sor, amikor az ember már olyannyira elveszítette önkontrollját, hogy többé-kevésbé megfeledkezett a belé kódolt lelki kötelességekről, ebből fakadóan pedig felrúgta a társadalmi együttélés ösztönös szabályait. A történelem folyamán ciklikusan váltották egymást az erkölcsösebb, a parancsolatokat javarészt betartó, erényesen élő társadalmak és generációk, valamint az ezeket elhagyó, buja, elállatiasodott, bűnre hajló populációk. Kikerülhetetlen, hogy a természetes erkölcsi alapállás kérdésében az ember mindig maga döntött, aki maga teremtette meg aktuális körülményeit, életfeltételeit, igényét. Egyes korok a parancsolatok egy részét hagyták el, más korokban a parancsolatok egészét utasította el a fennálló hatalmi rend és az őt támogató néptömeg.
Ami jelen esetben, itt és most kétségbe ejtő: korunkra vonatkozóan új helyzet állt elő. A mai kor embere nemcsak eredendő lelki kötelességeiről feledkezett meg, nem csak az emlékeztetésre nem figyel, hanem már nem is érti, hogy mi rossz van abban, ha a parancsolatokat nem tartja be és bűnösen él. Sőt, számonkérés esetén kardoskodik, harcol, visszavág, tombol.
Vajon mit mondana most Radnóti? – „Oly korban éltem én”…
Vagy Madách… – „Ember küzd és bízva bizzál!”…
Rendben, de meddig, hogyan és még miért? Hol és merre van az ébredés határa, a küszöbérték? – kérdem Én.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése