Az 5000 évvel ezelőtt lejegyzett védikus irodalomba (India szentírásai) tartozó művek némelyike igen pontos leírást ad jelenlegi világunkról. Ilyen írás a Srímad Bhágavatam is, mely a következő előrejelzést adja:
„Óh király! Az idő roppant hatására napról napra hanyatlik majd a vallás, eltűnik az igazmondás, a tisztaság, a megbocsátás, a kegy, csökken az élet hossza és a testi erő, s rövidebb lesz az emlékezet. A Kali-yugában az ember tulajdonságait és társadalmi helyzetét gazdagságának a mértékéből állapítják meg. A vallásos elveket és az igazságot annak alapján fogják meghatározni, hogy ki milyen hatalmat tud felmutatni. A házasságok a mulandó érzelmek alapján köttetnek majd, s ahhoz, hogy valaki sikeres üzletember legyen, csalnia kell. Férj és feleség csak addig maradnak együtt, ameddig a nemi vonzódás tart, a bráhmanákat (szent életű értelmiségieket) pedig csupán arról lehet majd felismerni, hogy szentelt zsinórt viselnek. Akinek nincs pénze, azzal sohasem bánnak méltányosan, s mindenkit, aki ügyesen bánik a szavakkal, tudósnak tekintenek. A szegénynek nem lesz semmi becsülete, ám a képmutatót, aki csak színjátékot játszik, jámbornak fogják tekinteni. Házasságot önkényes megegyezés alapján kötnek majd az emberek, s a puszta fürdést elegendő tisztálkodásnak s a test megfelelő felékesítésének tekintik. Megfelelő zarándokútnak fogják tekinteni, ha valaki elmegy egy messzi folyóhoz, s egy férfi akkor gondolja magát szépnek, ha hosszú haja van. Az élet célja nem lesz más, mint hogy az ember megtölthesse a bendőjét, s az arcátlanságot tekintik majd a végső igazságnak. Egy férfit már akkor ügyes emberként tisztelnek, ha épp csak el tudja tartani a családját, s a vallásosságot azon mérik le, ki milyen hírnévre tett szert az anyagi sikerei miatt. Az uralkodók köntösébe bújt kegyetlen gazemberek olyan elnyomásban tartják majd alattvalóikat, hogy azok elhagyják házastársukat és vagyonukat, s a hegyekbe és az erdőkbe menekülnek.”
(Srimad-Bhagavatam 12.2.1-12.2.8.)
„Óh király! Az idő roppant hatására napról napra hanyatlik majd a vallás, eltűnik az igazmondás, a tisztaság, a megbocsátás, a kegy, csökken az élet hossza és a testi erő, s rövidebb lesz az emlékezet. A Kali-yugában az ember tulajdonságait és társadalmi helyzetét gazdagságának a mértékéből állapítják meg. A vallásos elveket és az igazságot annak alapján fogják meghatározni, hogy ki milyen hatalmat tud felmutatni. A házasságok a mulandó érzelmek alapján köttetnek majd, s ahhoz, hogy valaki sikeres üzletember legyen, csalnia kell. Férj és feleség csak addig maradnak együtt, ameddig a nemi vonzódás tart, a bráhmanákat (szent életű értelmiségieket) pedig csupán arról lehet majd felismerni, hogy szentelt zsinórt viselnek. Akinek nincs pénze, azzal sohasem bánnak méltányosan, s mindenkit, aki ügyesen bánik a szavakkal, tudósnak tekintenek. A szegénynek nem lesz semmi becsülete, ám a képmutatót, aki csak színjátékot játszik, jámbornak fogják tekinteni. Házasságot önkényes megegyezés alapján kötnek majd az emberek, s a puszta fürdést elegendő tisztálkodásnak s a test megfelelő felékesítésének tekintik. Megfelelő zarándokútnak fogják tekinteni, ha valaki elmegy egy messzi folyóhoz, s egy férfi akkor gondolja magát szépnek, ha hosszú haja van. Az élet célja nem lesz más, mint hogy az ember megtölthesse a bendőjét, s az arcátlanságot tekintik majd a végső igazságnak. Egy férfit már akkor ügyes emberként tisztelnek, ha épp csak el tudja tartani a családját, s a vallásosságot azon mérik le, ki milyen hírnévre tett szert az anyagi sikerei miatt. Az uralkodók köntösébe bújt kegyetlen gazemberek olyan elnyomásban tartják majd alattvalóikat, hogy azok elhagyják házastársukat és vagyonukat, s a hegyekbe és az erdőkbe menekülnek.”
(Srimad-Bhagavatam 12.2.1-12.2.8.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése