„Ha tudnák az emberek, ha gyanítanák, mit költ el az író munkájára! Ha tudnák, »mibe kerül« az írás! Idegbe és vérbe kerül, a testet is szolgálatába kell állítani, s aztán életmódba kerül, valamilyen félelmesen öntudatos, ravasz, figyelő, gyanakvó, odaadó, áradó, tartózkodó, mindenestül tehát teljes készenlétbe kerül minden leírt sor! S mit kell hozzá összeélni, összeálmodni, összeolvasni, összeutazni, összekalandozni, aztán aszkétának is kell lenni, boldogtalannak is kell lenni, s néha boldognak és pazarlónak is kell lenni, mindig azért, hogy a titokzatos pillanatban, mikor nem lehet már kitérni a munka kényszere elől, »jelen« legyünk, presente! – s írni tudjunk. Igen, az írásnak üzemköltsége is van, több és félelmesebb, mint egy gyárnak. Mit kell rákölteni? Mindent, az egész életet!” (Márai Sándor: Füveskönyv, részlet)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése